Miért pont a kutya? Az ember kutyát akar, azt tudjuk. Kell, mert jó simogatni, mert jó vele sétálni, mert jó vele beszélgetni, mert jó, hogy van. Kell mentőkutyának, nyomkeresőnek, vadászkutyának, vakvezető kutyának, vagy élő kerítésnek, konyhaimaradék-zabálónak, ingyen házőrzőnek. Sok helyen van, de minek, sok helyen útban van. Sok helyen jobb dolga van, mint egy átlagembernek.
A kutya alapvetően egy falkához akar tartozni, és ennek érdekében képes maximálisan alkalmazkodni, és maximálisan hú maradni a falkához. Ezt sok gazda kihasználja, hiszen a kutya még mostoha bánásmód mellett is hű marad gazdájához, azaz a falkához.
A kutya igényli azt, hogy hasznos legyen, hogy legyen feladata, ez különösen az eredetileg munka-, őrzővédő- terelőkutyák esetén szembeszökő igazán. Ha nem kimondottan feladatvégzésre tartanánk a kutyát, akkor sokat kell vele foglalkoznunk, játszanunk, apportíroztatni, kutyaiskolába járatni egyrészt mozgásigénye kielégítése érdekében, másrészt az előbb említett cselekvési vágya miatt. Ha mindezeknek nem hagyunk teret, a kutya morózussá, depresszióssá, esetleg veszélyessé is válhat.
A kutya és gazdája harmonikus kapcsolata csak kölcsönös bizalmon és tiszteleten alapulva létezhet igazán, melyben elsősorban a gazda oldaláról van még rengeteg tanulnivaló.
Az ember talán azért választja a kutyát "legjobb barátjának", mert a kutya annyira sokoldalú, amely alkalmazkodóképességéből következik.
Milyen feladatokra alkalmas a kutya? Az állatterápia (állat-asszisztált aktivitás, állat-asszisztált tevékenység) során a kutya jó hatással lehet különböző testi és/vagy lelki bajokkal küzdő idősek, felnőttek és gyerekek fejlődésére. Külön említésre méltó a vakvezető kutya tevékenysége is, ahol hosszas képzés után több éven keresztül mondhatni a szeme lesz egy látássérült embernek. A kutya komoly feladatokat lát el keresőkutyaként a rendvédelmi szerveknél is.
A kutya sokkal több tiszteletet érdemel, legyen az egy értékes fajtatiszta kutya, vagy egy képzett munkakutya, de akár egy helyes kis keverék.
